A három grácia ismét elindult egy borútra, ezúttal Tokodra. Tokod település Budapesttől mintegy 45 kilométerre helyezkedik el. Kocsival, (de, ha borozni akarunk, akkor meg inkább) busszal könnyen megközelíthető, alig egy órás út.

A szőlőhegy több völgyben, illetve az azokat körülölelő hegyek oldalában található. A Borút immár hatodik alkalommal került megrendezésre. Az állomások a Nagyvölgy nyitott pincéiben voltak. Rendesen belépő- és kóstolójegyet, poharat kellett vennünk, mint más hasonló „fesztiválokon”. Kaptunk kóstoló poharat is, ahogy azt kell. Nekünk kicsit sok volt az a kóstolójegy, amit a belépő ára tartalmazott. Igyekeztünk most ezt a túrát józanul abszolválni, ráadásul a gazdák vendégszeretete révén mindig olyan sokat kaptunk a poharunkba, hogy, ha elosztottuk háromfelé, még úgy is jutott mindenkinek elegendő borocska.

Mind a 10 állomáson nem tudtunk végig menni, mert idő szűkébe kerültünk (ami nem csoda nálunk), de azért igyekeztünk a lehető legtöbb helyen kóstolni. Az idővel egyébként azért álltunk hadilábon, mert egyrészt a Kavicskiállításon ámuldoztuk egy jó ideig azon, hogy mi mindent lehet egy egyszerű kőből kihozni. Másrészt a program közepén próbáltunk egy levezető jellegű túrát tenni a völgyből is jól látható szép kilátóhelyre, de valahogy nem sikerült eljutnunk oda. Ahány embert kérdeztünk meg, mindenki más útvonalat javasolt, pedig nem bíztuk a véletlenre, helyiektől érdeklődtünk. Elmondták, hogy mennyire szép onnan a kilátás a Dunára, még Esztergom bazilikája is látszik. Félúton, amikor a helyzet kilátástalannak tűnt, feladtuk (pedig nem szokásunk!). Szerencsére onnan is látszott a Duna és Esztergom, így a feladatot teljesítettnek tekintettük. Inkább újra alászálltunk a völgybe, hogy további kóstolandó prédára vadásszunk.

Volt szerencsénk néhány Olasz rizlinghez, Sauvignon blanchoz, Biancához, Zöld veltelinihez, Kékfrankoshoz és Cabernet-khez. Ittunk nagyon finom borokat és nagyon savasakat is. Legnagyobb meglepetésünkre a legjobb borok mind „külhoniak” voltak. Akadtak borok a Mátrából, Egerből, Pannonhalmáról, sőt még Burgenlandból is.

Ettünk nagyon finom pogácsákat és zsíros kenyeret. A pincék mellett forrtak a bográcsban az ínycsiklandozó ételek. Kedvet is kaptunk hozzájuk, de türelmesen vártuk, hogy a völgy közepén elhelyezett standoknál (amik a vendégek igényeinek kielégítését hivatottak szolgálni) majd mi is vehessünk valami finom ebédet. Sajnos (ez volt a rendezvény egyetlen gyenge pontja) ott inkább kifőzdei ételek voltak, amik a reményeinket gyorsan szertefoszlatták. Fájó szívvel konstatáltuk, hogy a friss bográcsos ételek nem a „messziről jöttek” számára készülnek. Sebaj, azért mi jól éreztük magunkat. Köszönjük a meghívást! Ajánljuk másoknak is, hogy látogassanak el Tokodra, mert szép pincék, nyitott, barátságos emberek várnak ott minden érdeklődőt.