• A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Tokaji borok és szőlőfajták

A Tokaji borvidék (korábban: Tokaj-Hegyaljai borvidék) Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Bodrog és a Hernád folyók közötti vulkánikus eredetű Zempléni-hegység déli, délkeleti és délnyugati nyúlványain, a Tokaj-Zempléni hegyvidék agroökológiai körzetben alakult ki.

Tokaj-Hegyalja Magyarország legnevezetesebb, világszerte ismert szőlő- és bortermő vidéke. A borvidék településeinek a száma 27. A települések és a hozzájuk tartozó szőlőkataszter szerinti I. és II. osztályú határrészek három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy alkotta háromszögben helyezkednek el. A borvidék jelenlegi területe meghaladja a 6000 hektárt.

Habár az utóbbi években egyre több termelő jelenik meg a piacon száraz tokaji borokkal, a borvidék nevét és rangját az ott készült borkülönlegességeknek köszönheti. A tokaji borkülönlegességekre vonatkozó részletes leírásokkal, előírásokkal a (2004. évi XVIII. trv) „bortörvény” kiemelten „A tokaji borvidékre vonatkozó különleges előírások” című részben foglalkozik.

Tokaji borkülönlegességek

A Tokaji borvidéken készített tokaji máslás, tokaji fordítás, tokaji szamorodni, tokaji aszú, tokaji aszúeszencia, tokaji eszencia tokaji borkülönlegességnek minősülnek és önálló névhasználatra jogosultak.

Tokaji máslás: a szamorodni vagy az aszú seprőjére felöntött mustból vagy azonos évjáratú borból alkoholos erjedés útján készült tokaji borkülönlegesség, amely jellegzetes érlelési illattal és zamattal rendelkezik, és a forgalomba hozatal előtt legalább két évig, ebből legalább egy évig fahordóban érlelték.

Tokaji fordítás: a kipréselt aszútésztára felöntött meghatározott termőhelyről származó mustból vagy azonos évjáratú borból alkoholos erjedés útján készült, a forgalomba hozatal előtt legalább két évig, ebből legalább egy évig fahordóban érlelt tokaji borkülönlegesség, amely jellegzetes érlelési illattal és zamattal rendelkezik.

Tokaji szamorodni: a Tokaji borvidék területén termett, a Botrytis cinerea hatására nemesen rothadt, tőkén aszúsodott szőlőbogyókat is tartalmazó, válogatás nélkül szedett szőlőfürtök feldolgozásával előállított, legalább 21,0 tömegszázaléknyi (MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó mustból szeszes erjedés útján nyert tokaji borkülönlegesség, melyet a forgalomba hozatal előtt legalább két évig, ebből legalább egy évig fahordóban érlelnek.

Tokaji aszú: a Tokaji borvidék területén oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel rendelkező bor készítésére az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben meghatározott borszőlő Botrytis cinerea hatására nemesen rothadt, tőkén aszúsodott, szüretkor külön szedett, feldolgozott szőlőbogyóinak a Tokaji borvidék területén oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel rendelkező bor készítésére az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben meghatározott borszőlőből származó legalább 19 mustfokos musttal vagy ilyen minőségű azonos évjáratú borral történő áztatását követő, szeszes erjedés útján nyert; az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben meghatározott 3-6 puttonyszámtól függő mennyiségű cukormentes extraktot, valamint cukrot tartalmazó, és a forgalomba hozatal előtt legalább három évig, ebből legalább két évig fahordóban érlelt tokaji borkülönlegesség.

Tokaji aszúeszencia: a Tokaji borvidék területén termett, a Botrytis cinerea hatására nemesen rothadt, tőkén aszúsodott és szüretkor külön szedett szőlőbogyóknak feldolgozott anyagára öntött meghatározott termőhelyről származó musttal vagy azonos évjáratú borral áztatott, szeszes erjedés útján készült, jellegzetes aszú- és érlelési illattal, valamint zamattal rendelkező aszúbor, amely literenként legalább 180 gramm természetes cukrot tartalmaz, és amelyet a forgalomba hozatal előtt legalább három évig, ebből legalább két évig fahordóban érlelnek.

Tokaji eszencia: a Tokaji borvidék területén termett, a Botrytis cinerea hatására nemesen rothadt, tőkén aszúsodott és szüretkor külön szedett szőlőbogyókból préselés nélkül kiszivárgó, mustból minimális erjedés útján keletkező tokaji borkülönlegesség, mely literenként legalább 450 gramm összes természetes cukrot és 50 gramm cukormentes vonadékanyagot tartalmaz, ezen kívül az aszúra jellemző különleges illattal és zamattal rendelkezik.

A tokaji borkülönlegességek palackozásához csak e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott palackot lehet felhasználni. Ilyen palackokba csak tokaji borkülönlegességeket lehet tölteni.

A Tokaji borvidékre utaló elnevezéssel tilos közfogyasztásra forgalomba hozni mustot, továbbá olyan bort, amelyet más termőhelyről származó musttal vagy borral házasítottak.

A palackozási kötelezettség alá vont tokaji borokat poharanként csak palackból szabad kimérni.

Szőlőfajták Tokaj-Hegyalján

A filoxéravész előtti szőlőtermesztést a szórt telepítés, a kis tenyészterület, a kopaszmetszéses fejművelés és a termesztett fajták sokasága jellemezte. A hektáronkénti tőkeszám meghaladta a 20 ezret. A kopaszmetszést régen, különösen Tokaj-Hegyalján bagolyszemes metszésnek is hívták. Az elnevezés onnan ered, hogy a metszőkéssel az alapjával teljesen eltávolított szőlővessző helyén a sima tőkefejen megmaradt metszési sebek bagolyszemhez hasonlítottak.

A filoxéravészt megelőző időszakban a tokaj-hegyaljai szőlősgazdák sok fajtát termesztettek. A korabeli szakírók és egyéb források által gyakrabban említett és elterjedtebbnek tartott fajták voltak többek között a Furmint, a Gohér, a Muskatal (Muskotály), a Hárslevelű, a Fejérszőlő (Fehérszőlő, Kövérszőlő), a Balafánt, a Bakator, a Bátai (Gyöngyfehér), a Gacsal, a Gerset, a Járdovány, a Királyédes, a Kecskeszemű (Kecskecsecsű), a Leányszőlő, a Lisztesfehér, a Malozsa (Malvasia), a Nagyszemű (Ökörszemű szőlő), a Petrezselyem szőlő, a Polyhos, a Porcsin (Purcsin), a Rózsás, a Rumonya (Romonya) és a Vadfekete.

A filoxéravészt követően a termesztés-technológia változásán (pl. szórt tőkék helyett sorba telepítés) túl  jelentős változás következett be a fajtaösszetételben is. A rekonstrukció során a korábbi fajták közül csak a Furmintot, a Hárslevelűt és kismértékben a Sárga muskotályt szaporították és telepítették.

A filoxéravész után kialakított fajtaösszetétel lényegében a mai napig fennmaradt. Tokaj-Hegyalja két fő fajtája a Furmint (kb. 65%) és a Hárslevelű (kb. 15%) annyira hagyományosak és a tokaj-hegyaljai borminőségek oly mértékben hozzájuk kötöttek, hogy jelentősebb változások a fajtaösszetételben a jövőben sem várhatók. A borvidék harmadik ajánlott fajtája a Sárga muskotály (kb. 5%) nagyon igényes fajta és emiatt a múltban sem játszott fontos szerepet. A fennmaradó kb. 10%-nyi területen egyéb fajták (Zéta (Oremus), Kövérszőlő, Zenit, Zengő, Chardonnay, Ottonel muskotály, Tramini, Sauvignon blanc, Tarcal 10, azaz Kabar, Szürkebarát, stb.) és fajtajelöltek (Tarcal sorozat) osztoznak.

A Zétát (korábban Oremus) Király Ferenc 1951-ben állította elő a Bouvier és a Furmint keresztezésével. Állami minősítést 1990-ben kapott. Tokaj-Hegyalja két fő fajtájánál korábban, szeptember második felében, magas mustfokkal beérő, kissé rothadékony, kedvező évjáratokban jól aszúsodó, Furmint jellegű bort adó fajta.

A közelmúlt említésre méltó törekvése a borvidéken, hogy néhány gazdaság és szőlősgazda régi tokaj-hegyaljai fajták (pl. Kövérszőlő, Gohér, azaz mai nevén Demjén) újbóli termesztésbe vonását és kisebb területen történő termesztését tervezi, sőt ennek érdekében megtették már az első lépéseket is.

pincefalvak.hu

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

 

Szavazások

Milyen gyakran jár pincefalvakban?
 


Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés