A szőlőbogyó felépítését tekintve első ránézésre nem tűnik bonyolultnak. Legbelül találhatók a magvak, azokat körbeveszi a bogyóhús és kívülről az egészet a bogyóhéj határolja. A bogyóhéj szerkezete azonban már jóval összetettebb.

A bogyóhéj borászatban kulcsfontosságú, mert ugyan a mustot a bogyóhúsból nyerjük, de a bor minősége szempontjából lényeges aromák, színanyagok, és a vörösborok lelkét adó csersavak többnyire a héjban találhatók. A borászati technológiában éppen ezért sokféle módszert alkalmaznak, amivel a héjban, kis „fehérjetasakokban zárolt” hasznos vegyületekből a lehető legtöbbet lehet átvinni a borba (pl. áztatás, héjon erjesztés, keverés, kénezés).

Vannak azonban olyan szőlőfajták, amelyek bogyóhúsában is termelődnek nagyobb mennyiségű aromák pl. Rajnai rizling és olyan fajták is, amelyek mustja színes, vagyis nemcsak a héjuk tartalmaz színanyagokat. Az ilyen fajtákat találóan festőlevű szőlőknek nevezzük.

Hazai viszonylatban 4 fajtát érdemes festőszőlőként említeni, amelyek közül a legelterjedtebb a Turán és a Bíbor kadarka, a mintegy 150 hektárnyi területükkel. A Kármin és a Kurucvér ezeknél jóval szerényebb területen fordul elő.
   
Turán

A Turán szőlőfajtát legnagyobb területen, az Egri borvidéken termesztik, de jelentős termőfelülettel bír a Mátrai és a Kunsági borvidéken is.

Csizmazia József és Bereznai László nemesítette Egerben. A Bikavér 8 (Teinturier x Kadarka) illetve Gárdonyi Géza (Medoc noir x Csaba gyöngye) szőlőfajták tekinthetők a Turán szüleinek. A Teinturiertől a színanyagokat, a Kadarkától a fűszerességet, a Medoc noirtól és a Csaba gyöngyétől a koraiságát örökölte.

A kissé vállas, középnagy, tömött fürtű fajta bogyói kicsik, vékonyhéjúak szín-és cseranyagban gazdagok. Szeptember elején már szüretelhető, kielégítő mustfokkal. Gyengepontja inkább a savtartalom, mert, ha túl sokáig hagyjuk a tőkén, akkor lelágyul. A talajadottságokra és a terület fekvésére kényes. Fagyérzékeny. Túléretten rothadásra hajlamos. Szellős lombozatú, így mérséklet zöldmunkával is jól kezelhető. Mély színű bora csersavban gazdag, fűszeres, kiváló házasítási alapanyag.

Bíbor kadarka

E fajtát a Kunsági és az Egri borvidéken is több mint 40 hektáron termesztik. Emellett a Szekszárdi, a Villányi, a Mátrai és a Tolnai borvidéken fordul elő nagyobb arányban.

A Kertészeti Egyetemen nemesített fajtát Kozma Pál és Tusnádi József hozta létre, Kadarka és Muscat Bouschet keresztezésével.

Középnagy, tömött, vállas fürtje van, vastag héjú, lédús bogyókkal. A Turánnal ellentétben, késői érésű; nem túl magas mustfokkal terem.  A Láng Pincészet tapasztalatai szerint lisztharmatra meglehetősen érzékeny, kissé rothadékony, és fagyérzékeny. A túlterhelést nehezen viseli a zöldszüretet meghálálja. Zöldmunka igénye nagyobb, mint a Turáné, mert sűrű lombot nevel. Bora magas sav- és színanyagtartalmú. Önállóan csak néhány borász palackozza, inkább házasítják.

Kármin

A Kármin az alig több mint 50 hektárnyi területével nem sorolható a számottevő fajtáink közé. Elsősorban a Kunsági borvidéken termesztik, de néhány hektáron még megtalálható a Mátrai és az Egri szőlőkben is.

Petit Boushet és Kadarka keresztezésével jött létre, Kurucz András és Kwaysser István munkássága révén, Kecskeméten.

Középnagy, tömött, vállas fürtjét apró, vastag héjú, lédús bogyók alkotják. Október elején érik, 15-16 mustfokkal, magas savtartalommal. Rothadékony és fagyérzékeny, de a szárazságot jól tűri és a talaj iránt sem túlzottan igényes. A káliummal túlzottan jól ellátott területen nem tudja a magnéziumot felvenni. Szellős lombú, kevés zöldmunkával is könnyen termeszthető. Bora kemény, gazdag színanyag-tartalommal bír; házasítják.

Kurucvér

A Kurucvér fajtának csupán néhány tőkéje található meg hazánk ültetvényeiben; a Csongrádi, a Balatonboglári, a Kunsági és a Zalai borvidékeken.

E fajta nemesítői is Kurucz András és Kwaysser István voltak, a szülők pedig a Kadarka és a Muscat Bouschet szőlőfajták.

Kicsi, közepesen tömött fürtjét, kicsi, vastag héjú bogyók alkotják. Közepes érési idejű, homoktalajon is jól termő, nem rothadó, de fagyérzékeny fajta. Annak ellenére, hogy bora finoman muskotályos ízű, nem terjedt el komoly mértékben.

Források

BÉNYEI F.-LŐRINCZ A. (2005): Borszőlőfajták, csemegeszőlő-fajták és alanyok. Mezőgazda Kiadó, Budapest
HAJDU E. (2003): Magyar szőlőfajták. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Hegyközségen Nemzeti Tanácsa, 2007

pincefalvak.hu