Manapság a szőlészet-borászat egyre hangsúlyosabb feladata a kiváló élvezeti értékű, minőségi borok előállítása. A fejlett szőlőtermelő és borkészítő államok tapasztalata azt igazolja, hogy minőségi bort, csak minőségi-egészséges szőlőből lehet készíteni, mely érdekében a fenntartható szőlőtermesztési technológia, s ezen belül a növényvédelem kulcsfontosságú. Magyarország szőlőtermesztésének számos kihívása mellett borvidékeink, szőlőtermő területeink nagy része környezetvédelmi területeken, tájvédelmi körzetekben helyezkedik el, mely további, sajátos környezetvédelmi kérdéseket vet fel.
Az integrált szőlőtermesztés jelentőségét egy konkrét példán, a kőszegi Láng Pincészet szőlőültetvényeiben végzett vizsgálatok alapján mutatjuk be. Vizsgálataink a 2007-es gazdasági évben előforduló növényvédelmi károsítók komplex elemzésére irányultak, a szőlő minőségorientált növényvédelme érdekében. Célunk olyan előrejelzési és védekezési eljárások kipróbálása és bemutatása volt, melyek a környezetvédelmi és gazdaságossági szempontoknak megfelelnek. Kísérleteink növénykórtani, rovartani, herbológiai szakterületekre terjedtek ki, abból a célból, hogy felhívjuk a figyelmet az integrált szőlőtermesztés szükségességére és bizonyítsuk a környezettudatos növényvédelem létjogosultságát. Munkánk során célul tűztük ki az integrált növényvédelem borminőségre gyakorolt hatásának vizsgálatát is.
Dickler (1990) szerint az integrált termesztés egy olyan termesztési forma, ahol a termőhely, a fajta, az ápolási munkák, de főként a növényvédelem úgy kerül végrehajtásra, hogy a lehető legkisebb mennyiségű kémiai anyag kerüljön felhasználásra, és az is környezetkímélő módon.
Tiszáné (1994) szerint az integrált és az ökológiai termesztés a növény egészségének megőrzése vagy lehetőség szerinti helyreállítása során azon eszközök kihasználására törekszik, amelyek a környezetet nem terhelik. Cél tehát a szőlő igényeinek lehető legteljesebb kielégítése.
Az integrált termesztés fogalomköre az integrált növényvédelemből fejlődött ki, annak továbbfejlesztése, az integrált gondolatkör kiterjesztése az egész rendszerre. Komplex növényvédelmen értjük valamely növényállomány károsítóinak leküzdésére alkalmas módszerek olyan kombinációját, mely a védekezés célját a leggazdaságosabban és az embert, környezetét a legkevésbé veszélyeztető módon éri el (Jermy, 1975).
Az integrált termesztés nem a károsítók teljes kiirtására törekszik, hanem ezek a gazdasági kártételi küszöbszint alatti tartására. Ha a gazdasági kár meghaladja a kártételi küszöböt, akkor van értelme a védekezésnek. A károsítók kártételi küszöbérték alatti tartásához elsősorban a nem vegyszeres (agrotechnikai, mechanikai, termesztéstechnológiai, fizikai, biológiai, biotechnológiai) eljárásokat veszi igénybe.
Benedek és mtsai (2004) szerint a kemikáliák kiváltására alkalmas elemek:
-lehetőség szerint a károsítókkal szemben toleráns vagy rezisztens fajták választása, telepítése,
-az agrotechnika (gondos zöldmunka, vékony, szellős lombfalat eredményez, melynek eredményképp egyszerűbb lesz a permetezés, s kevesebb a felhasznált vegyszer) a helyes növényvédelem megalapozója lehet,
-a károsítók természetes ellenségeinek maximális kímélése vagy betelepítése (a hasznos szervezetek elterjedése, életterük biztosítása érdekében célszerű az ültetvény területének 5%-át műveletlenül hagyni, meghagyni a fákat, cserjéket, sövényeket. Az integrált termesztésben 10% biológiai kiegyenlítő sáv javasolt, s ügyelni kell rá, hogy ezeket a sávokat ne érje vegyszeres kezelés).
Az integrált védekezés minden ismert védekezési eljárás kombinációja, úgy hogy kémiai védekezést, csak akkor alkalmaz, ha már nincs más megoldás. Az integrált védelem a növényvédelem egyéb módszereit preferálja a kémiai beavatkozásokkal szemben. Ez nem azt jelenti, hogy tiltja a kemikáliák felhasználását, de mennyiségüket és alkalmazásuk számát jelentősen csökkenti, és csak a környezetkímélő vegyszereket használ fel. Descotes és mtsai (1998) szerint a környezetet nemcsak a használt eszközök illetve készítmények minősége (például hogy azok kímélik-e a hasznos élő szervezeteket), hanem a kijuttatás hatékonysága és a felhasznált készítmények mennyisége, valamint a kezelések gyakorisága is befolyásolja.
A vizsgálat helye
Vizsgálatainkat egy kőszegi családi gazdaság, a Láng Pincészet szőlőültetvényeiben végeztük. A kőszegi bortermő hely a Soproni borvidék része. Éghajlata szubalpin jellegű, az évi középhőmérséklet 9,6°C. A nyár mérsékelten meleg, bőséges a csapadék. Az évi csapadékmennyiség: 800-850 mm. Talaja szarmata és pannon rétegek törmelékein, kristályos palán, löszön kialakult vályog- vagy barna erdőtalajok, pleisztocén homok.
A Soproni borvidék egyik jellegzetes vörösborvidékünk, így a gazdaság a Soproni borvidékre jellemző tradicionális, főleg kékszőlő fajtákat termeszti, legnagyobb mennyiségben Kékfrankost, Zweigeltet és Blauburgert. Választékbővítés céljából Rizlingszilvánit, Bíborkadarkát, Pinot noirt, Syrah-t, Cabernet franc-t is termeszt. A vizsgált gazdaság által termesztett szőlőfajták ellenálló képessége Szőke (1996) nyomán általában véve nagyon gyenge. Ennek ellenére a gazdaság kitart e szőlőfajták mellett, elsősorban a fogyasztói igények miatt, így a növényvédelem fokozott odafigyelést igényel. A gazdaság szőlőterületeinek jelentős része, az Őrségi Nemzeti Park Kőszegi Tájvédelmi Körzetében található. A vizsgált gazdaság területei döntő hányadával 2004 óta tagja az integrált ültetvény célprogramnak.
Növénykórtani vizsgálatok
Növénykórtani vizsgálataink a szőlőlisztharmatra terjedtek ki. A kísérletek beállításában és értékelésében a Syntech Research Hungary Kft. cégvezetője, Barasits Tibor volt segítségünkre. Kísérleteink során a kén hatóanyag két különböző formulációját, a vízoldható por alakú (WP), valamint a vízoldható granulátum (WG) formuláció hatékonyságát vizsgáltuk különböző dózisokban. Arra kerestük a választ, hogy különböző termőhelyeken, eltérő fertőzési viszonyok mellett melyik forma és mekkora dózisban mutat nagyobb hatékonyságot, főleg a fürtfertőzés esetén.
A kísérletek két helyen: a kőszegi Láng Pincészet területein és az eltérő fertőzési viszonyok miatt, egy soproni szőlőültetvényben lettek beállítva, azonos időpontban. A soproni kísérleti terület egy 20 éves Kékfrankos ültetvény, egyes függöny művelésmóddal és 2x1 m térállással. Kőszegen a kísérleti területnek a Láng Pincészet egy Kékfrankos ültetvényét választottuk, mely 22 éves, egyes függöny művelésmódú és 3x1 m térállású.
A kezelések a teljes vegetációs időszakot lefedték, 2007. április 24-től augusztus 31-ig tartottak. Az első kezelést a lisztharmat első tüneteinek megjelenése előtt, preventíven hajtottuk végre, 5-9 leveles állapotban. A többi kezelésre 7-10 naponta került sor, a fertőzés mértékétől függően. Így összesen kilenc kezelést végeztünk a kettő kísérleti helyen. A permetezéseket motoros háti permetezővel végeztük, 500, 700 és 900 l/ha-nak megfelelő dózisokban a levélfelület nagyságától függően.
A lisztharmat tünetek megjelenését követően három alkalommal végeztük el a fertőzöttség felmérését. Az első értékelésre borsó nagyságú bogyó stádiumában, a másodikra zsendüléskor, a harmadikra a legutolsó kezelés után 7 nappal került sor, éréskor. Vizsgáltuk a készítmények fitotoxicitását (növényre káros hatás) is. Egy értékelés során 100 levelet és 50 fürtöt választottunk ki véletlenszerűen, s ezek fertőzöttségének gyakoriságát és mértékét néztük százalékos arányban. Az eredmények kiértékelésére az ARM nemzetközi kísérletelemző programot használtuk. Az eredmények statisztikai értékelése egytényezős varianciaanalízissel történt, különböző statisztikai próbákkal kiegészítve.
Rovartani vizsgálatok
Rovartani vizsgálataink a szőlő két legnagyobb gazdasági kárt okozó kártevőcsoportjára terjedtek ki: a tarka és a nyerges szőlőmoly (Lobesia botrana és Eupoecilia ambiguella) valamint a fitofág (növényt károsító) atkák vizsgálatára.
A szőlőmolyok rajzásdinamikájának vizsgálatát Csalomon típusú szexferomon csapdákkal végeztük. A csapdák április első felében kerültek kihelyezésre a Láng Pincészet egy hektáros Kékfrankos szőlőültetvényébe. Összesen kettő csapdát tettünk ki a fürtzóna közelébe, egyet a Lobesia botrana és egyet a Eupoecilia ambiguella rajzásának előrejelzésére. A csapdák egymástól körülbelül 100 méter távolságra voltak.
A kőszegi vizsgálataink során az Eupoecilia ambiguella olyan kis egyedszámban fordult elő, hogy nem lehetett a rajzását vizsgálni. Csak észlelési szinten fogták a szexferomon csapdák, és csak a kezdeti időszakban. Így a további vizsgálataink tárgyát a Lobesia botrana képezte, mely továbbra is domináns fajnak mondható hazánk borvidékein.
A vegetációs periódusban kétszer értékeltük a tarka szőlőmoly kártételét. A felvételezések során két parcellában 2x100 fürtöt vizsgáltuk. A vizsgált szőlősorok végén 10-10 tőkét kezeletlen kontrollként hagytunk meg. Az első értékelést virágzás után (jún. 10.), a másodikat a zöldborsó nagyságnál (júl. 20.) végeztük. Felmértük, hogy 100 fürtből hány volt károsított, vagyis megállapítottuk a fertőzöttség gyakoriságát, melyet százalékban kifejezve határoztunk meg.
A szőlőt károsító fitofág atkák felmérése céljából levélfuttatásokat végeztünk, két alkalommal a vegetációban - 2007. május 27-én és június 11-én - Kékfrankos, Zweigelt és Blauburger szőlőfajták leveleiből. Petri-csészébe Bozzai-féle atkaölő folyadékot töltöttünk, melyet a futtató alja alá helyeztünk.
Herbológiai vizsgálatok
Gyomfelvételezéseket két alkalommal végeztünk, 2007. október 12-én az őszi aszpektus, 2008. április 23-án a tavaszi aszpektus felvételezésére került sor. A GPS-es gyomfelvételezéseket a Láng Pincészet három ültetvényében, összesen nyolc ponton végeztük el. A mintatereket úgy jelöltük ki, hogy a lehető legjobban reprezentálják az adott ültetvény gyomviszonyait.
A felvételezés során a százalékos borítás értékek kerültek rögzítésre. A felvételezésekhez a szőlő és gyümölcsültetvények gyom-felvételezési adatlapját használtuk, mely tartalmazza a gyomnövényzet teljes borítását, a gyomnövény fenológiai állapotát, a gyomnövény BAYER-kódját és a felvételezés időpontját.
A Láng Pincészet szőlőültetvényeinek sorközei füvesítettek, a sorok alját pedig mechanikailag, ill. rendszerint évi két kémiai gyomszabályozással tartja tisztán. A gazdaság csak felszívódó, általában valamilyen glifozát hatóanyag tartalmú gyomirtó szert használ.
Borvizsgálati módszerek
Az analitikai vizsgálatok a Láng Pincészet kereskedelmi forgalomban levő 2007-es évjáratú 5 különböző fajtájú vörösborából készültek (Kékfrankos, Blauburger, Bíbor kadarka, Zweigelt és Syrah). A méréseket a Budapesti Corvinus Egyetem Borászati Tanszékén végeztük.
A vörösborok jótékony egészségügyi hatásáért a polifenol vegyületek felelősek, vizsgálataink során elsősorban ezekre a vegyületekre összpontosítottunk. Elvégeztük a borok fémion-összetételének vizsgálatát, mert ez bizonyos fémek esetén növényvédő szermaradványokból is származhat.
Spektrofotometriás-technikákkal mértük a következőket: összes polifenol, katechin, leukoantocianin, antocianin, színintenzitás, színárnyalat. A rezveratrol koncentráció meghatározása a Borászati Tanszéken kidolgozott módszerrel, HPLC-technikával történt. A borok fémion összetételének vizsgálata pedig plazma-égős spektrofotometriás (ICP-AES) módszerrel történt.
A kísérlet eredményeinek részletes bemutatásától ehelyütt terjedelmi okokból eltekintünk, inkább csak a fontosabb tapasztalatainkat szeretnénk megosztani olvasóinkkal.
Növénykórtani következtetések
Összességében a két kísérlet alapján megállapítható, hogy alacsony fertőzés esetén a kén hatóanyag mindkét formulációja, mindhárom dózisban eredményes volt a levél és fürtfertőzéssel szemben.
Közepes fertőzés esetén szintén azt tapasztaltuk, hogy mindkét formulációjú készítménnyel elvégzett kezelés hatékony volt a levélfertőzés ellen. Az alacsony dózisú por alakú formuláció közepes, 75%-os hatékonyságú volt, de megállította a fertőzést egész augusztusig. A többi dózis jó és kiváló hatékonyságot mutatott, mind a vízoldható por, mind a granulátum formuláció esetén.
A kőszegi és soproni kísérletek eltérő fertőzési viszonyai alapján megállapítható, hogy erős fertőzés esetén az alacsony dózisok hatástalanok voltak a levélfertőzéssel szemben. A többi kezelés már eredményes volt a levéllisztharmat ellen. A magas dózisú por és granulátum formulációjú készítmények elfogadható eredményt (75%-os hatékonyság) nyújtottak a fürtfertőzéssel szemben.
A két kísérlet eredményei alapján a kén hatóanyag vízoldható granulátum formulációja eredményesebbnek mutatkozott a lisztharmatfertőzéssel szemben.
Összegezve elmondható, hogy a kén hatóanyag mindkét formulációja eredményes a szőlőlisztharmat elleni védekezés során. Alacsony fertőzés esetén a 160g aktív hatóanyag/100l dózis is eredményes. Közepes fertőzés esetén viszont már szükséges a magasabb dózisokat (220g a /100l, 320g a /100l) használni. Erős fertőzés esetén mindenképp ajánlott a magasabb koncentrációjú kén dózisokhoz és különböző szerkombinációkhoz nyúlni a termés biztonsága érdekében.
Rovartani következtetések
A rovartani részben az előrejelzési módszerek kiemelt jelentőségű szerepére akartunk rávilágítani, mind a szőlőmolyok, mind az atkák esetén. Vizsgálataink során beigazolódott, hogy az előrejelzési módszerek tudatos alkalmazásával és kellő szakmai ismerettel könnyen megtalálhatjuk a védekezés optimális időpontját. Bár az atkák tekintetében a vegetációs idő előtti rügyboncolás a legelterjedtebb, a „megkésett” gazdák számára a vegetációs idő alatti levélfuttatás is jó előrejelzési lehetőséget nyújthat. A kőszegi levélfuttatások alkalmával az Amblyseius andersonit (ragadozó atka) találtuk dominánsnak, viszont Németh és mtsai (2004) a Soproni borvidéken végzett vizsgálatai során az Amblyseius andersoni-ról nem tesz említést. A földrajzi és éghajlati közelség miatt további vizsgálatot igényel ez a nagyfokú eltérés a két terület között.
Vizsgálataink során realizálódott, hogy a szőlősorok füvesítése diverzebb állatközösséget indukál, s hogy hosszútávon a fitofág atkák helyett a zoofág atkák populációját növeli (ragadozó atkák betelepítése nélkül is). Ezen biológiai tényezők és kellő mennyiségű csapadék esetén a füvesítés kőszegi körülmények között kívánatos termesztéstechnológiai elemnek tekinthető, az ültetvény ökológiai egyensúlyának helyreállása érdekében. Viszont azt is meg kell említeni, hogy a 2007-es esztendő aszályos év volt. Fontos szempont továbbá, hogy a „dunsztos” mikroklíma elkerülése végett a sorokat szélirányba ajánlatos telepíteni - amely feltétel a Láng Pincészet ültetvényeiben teljesült.
Herbológiai következtetések
Összességében mind az őszi, mind a tavaszi felvételezések során négy idős és négy fiatal szőlő gyomviszonyait vizsgáltuk. A fiatal telepítésű szőlőkben jól látszik az egyéves fajok domináns szerepe. Idős ültetvények esetén az évelők nagymértékű térhódítása tapasztalható, mely a szőlő gyomirtásának legfőbb problémája.
Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy míg fiatal telepítésű szőlőben alacsonyabb az összes gyomborítottsági százalék és dominálnak az egyéves fajok, idős telepítésű ültetvényekben magasabb az összes gyomborítottság és az évelők is jelentős borítási hányadot tesznek ki. Egy-egy ültetvényben néhány gyomnövénynek kiugróan magas borítási százaléka volt: pl. az Equisetum arvense (Mezei zsurló) és a Taraxacum officinale (Pongyola pitypang) idősebb szőlőültetvény esetén. A kizárólag glifozát hatóanyag tartalmú gyomirtó szerek használata rezisztencia kialakulásához vezethet. A csak glifozát hatóanyagtartalmú gyomszabályozás eredményeként bizonyos ültetvényekben megfigyeltük a Geranium spp. (Gólyaorrfélék) magasabb borítási százalékú jelenlétét.
Borvizsgálati következtetések
A kőszegi borok beltartalmi paramétereinek vizsgálata alapján beigazolódott, hogy az integrált termesztés során nem csak kiváló élvezeti értékű, hanem kiváló beltartalmi értékekkel rendelkező borok készíthetők.
A fémion-összetétel vizsgálat igazolta, hogy minden esetben a megengedett értéken belül esik a fémion-koncentráció, mely a helyes termesztési és borkészítési technológiát is jelzi egyben.
Összességében a Láng Pincészet szőlőültetvényeinek vizsgálata alapján megállapítható, hogy az integrált szőlőtermesztés lehetőséget nyújt a hagyomány és a korszerűség találkozására a minőség jegyében.
A részletes eredmények iránt érdeklődök, a Láng Pincészet honlapján olvashatnak többet a kísérletről.
Források
BENEDEK, P., FINSTER, J., NAGY, F., NÉMETH, K., REISINGER, P. és SZŐKE, L. (2004): Környezetkímélő szőlőtermesztési technológia. Nyugat-Magyarországi Egyetem Mosonmagyaróvári Agrártudományi Centrum Szaktanácsadó és Továbbképző Intézet, Mosonmagyaróvár.
DESCOTES, A., MONCOMBLE, D., PERRAUD, A., DOLÉDEC, A-F., CLUZEAU, D., PÉRES, G., CHAUSSOD, R. (1998): Programme VITI 2000 en Champagne : production intégré et préservation de la qualité des terroirs viticoles. Le Vigneron Champenoise. 12. p. 50-59.
DICKLER, E. (1990): Guidelines and labels defining integrated fruit production in European countries. IOBC/WPRS Bulletin, 13:8
JERMY, T. (1975): Az integrált védekezés fogalma és hazai alkalmazása. (The concept of integrated control and its use in Hungary). Növényvédelem, 11 (8):337-352
NÉMETH, K., PÉNZES, B. és SZŐKE, L. (2004): Integrált szőlőtermesztési technológia bevezetésének hatása a Soproni borvidéken. Borászati Füzetek, 6. 1-4.
SZŐKE, L. (1996): Szőlőfajták – A szőlő környezetbarát termesztése. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Láng Letícia
