Tisztelt Szerkesztők!

Mint borkészítő és borkedvelő mondom, hogy a legérdekesebb problémával foglalkoznak az én számomra. Hihetetlen, hogy milyen sok rossz dugó ízű borral lehet találkozni a kereskedelmi forgalomban - többek közt ezért is szántam el magam saját bor készítésére (Cabernet Sauvignon). Ami pedig még elszomorítóbb, hogy sokan észre sem veszik vagy nem is akarják, mert vagy azt hiszik, hogy ez a bor sajátja vagy csak illendőségből nem akarják egy vendéglátás alkalmával megjegyezni. Szerintem a borfogyasztás kultúrájához az is hozzá tartozik, hogy ha valami nem jó pontosan a jobbítás érdekében szóvá tegyük!

Olvastam már erről a problémáról más oldalon és igazat kellett adnom neki annak ellenére, hogy én is parafa dugó barát vagyok. Ha biztosra akarok menni, akkor vagy el kell felejteni a parafát vagy lehet parafa, de akkor viaszolni kell és állítva tárolni. Ez utóbbit maradéktalanul viszont csak otthon lehet megvalósítani a szállítás miatti rázkódást figyelembe véve. Így biztosan nem kerül idegen íz a borba. Nem véletlen, hogy az Új-Zélandiak is kénytelenek voltak erre a (csavaros kupakos) lépésre elszánni  magukat. Feladták a világon elfogadott, évszázadokra visszamenő hagyományokat, vállalva ennek a parafa dugós sznobságnak a következményeit. Rájöttek, hogy csak így tudják hosszú ideig garantálni azt a minőséget a palackban, amit hosszú körültekintő munkával sikerült megvalósítaniuk egy adott évjárattal. Rájöhettek, hogy nem áll arányba az a munka, amit addig elvégeznek, mire palackba kerül a bor azzal a kárral, amit egy rossz parafa dugó tehet vele. Nem azt mondom, hogy ez a jó és végleges megoldás, de jelen pillanatban nincs jobb és biztosabb.  Amúgy pedig amennyire igényes boraik vannak ők is biztos hosszú tapasztalat és vívódás után szánták el magukat erre a lépésre persze ők sem minden boruknál.  Egyelőre szerintem nekik van igazuk, de sajnos ezt elfogadtatni a világgal nagyon nehéz lesz. Ez egy új kihívás lesz a borászdinasztiák számára.  Lehet, hogy a megoldás majd az lesz, hogy megcsinálják az abszolút steril dugót csak kérdés milyen ára lesz, mert a mostani próbálkozásokkal is igen drága az ára. A normál borospalack többszöröse. Lesz-e bor, amelyik ilyen gazdasági helyzetben ezt elbírja, stb. Vannak kérdések, de hát ezért érdekes ez a szakma. Mindenesetre úgy látom, egyre komolyabban foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mert óriási a probléma és önök sem véletlenül vizsgálják a kérdést. Szívesen olvasnék bővebben az ezzel kapcsolatos kutatásaikról, eredményeikről amennyire az publikus.  Érdeklődéssel olvasom majd a további teszteket kutatási eredményeket, remélem folytatódnak.

Egyébként az én filozófiám a borkészítéssel kapcsolatban pont az, hogy olyan bort készítsek, amihez ne adjunk ízeket. Tehát én nem vagyok a „barikolás” híve és egyéb természetellenes íz fokozás – íz hozzáadás mellett főleg, hogy tudom a - egyébként lehet, hogy nem is biztos - történetét. Hozzuk ki az adott évjáratból a legjobbat természetes feldolgozással a lehető legnagyobb odafigyeléssel és tisztasággal. Válasszunk olyan fajtát, eleve amiből alapvetően jó bort lehet készíteni. Abban a helyzetben vagyok sajnos vagy inkább szerencsére, hogy nincsen szőlőm így egy adott évben olyan helyről és olyan fajtát tudok venni ahol, és amelyik valószínűsíthetően és ellenőrizve bizonyos mérőeszközöket igénybe véve, megfelelő tulajdonságokkal rendelkezik ahhoz, hogy jó bort készíthessek belőle. Természetesen ezt csak kicsiben lehet megcsinálni. Egyébként üveg ballonokat használok a készítéshez és érleléshez így tapasztalatom szerint megmaradnak a gyümölcsfajtára utaló illatok aromák és nincs elfedve benne semmi. Tökéletesen visszatükrözi azt is, ha minden rendben volt és könyörtelenül azt is, ha nem.

Szerintem abszolút jó úton haladnak. Sok sikert kívánok önöknek a továbbiakban, mert hiszem, hogy csak ilyen hozzáállással és kíváncsisággal vihető előre a világ.

Tisztelettel: Gombkötő Sándor – egy amatőr, de nagyon igényes borbarát.